A minap eszembe jutott Kálnay Adél verse, a Kérdés.
Első sora így hangzik:
Első sora így hangzik:
„Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?”
Vajon lehet-e?
Nem fizikai értelemben kérdezem – mert úgy lehet.
Hanem az emberek fejében, gondolataiban, elképzeléseiben:
vajon ott is lehet-e jónak lenni? Hitelesnek, tisztességesnek, emberinek maradni?
Hanem az emberek fejében, gondolataiban, elképzeléseiben:
vajon ott is lehet-e jónak lenni? Hitelesnek, tisztességesnek, emberinek maradni?
A munkám során sokak számára „intim” vagy kényesnek számító képeket készítek.
Minden egyes alkalommal maximálisan tiszteletben tartom a modelleimet.
Fotózás közben teljes biztonságban vannak,
és az elkészült képek kizárólag a megrendelők számára hozzáférhetők.
Minden egyes alkalommal maximálisan tiszteletben tartom a modelleimet.
Fotózás közben teljes biztonságban vannak,
és az elkészült képek kizárólag a megrendelők számára hozzáférhetők.
Ha szükséges, több referenciát is tudok adni, akik igazolják:
amit mondok, az nem ígéret – hanem gyakorlat.
amit mondok, az nem ígéret – hanem gyakorlat.
És mégis… olykor ez kevésnek tűnik.
A világ egyre veszélyesebb hely lett.
Sokan visszaélnek a modellek kiszolgáltatottságával, a helyzettel, a bizalommal.
Ez teljesen érthetően elbizonytalanítja az embereket – és sokakat el is riaszt.
A világ egyre veszélyesebb hely lett.
Sokan visszaélnek a modellek kiszolgáltatottságával, a helyzettel, a bizalommal.
Ez teljesen érthetően elbizonytalanítja az embereket – és sokakat el is riaszt.
De én nem tudom és nem is akarom megváltoztatni a világot.
Amit tudok, az csak ennyi:
nem változom meg akkor sem, ha mindenki más rosszá válik.
Amit tudok, az csak ennyi:
nem változom meg akkor sem, ha mindenki más rosszá válik.
Tisztességes maradok.
Minden helyzetben.
Minden emberrel.
Minden fotóval.
Minden helyzetben.
Minden emberrel.
Minden fotóval.
Mert hiszem:
lehet jónak lenni egy rossz világban.
lehet jónak lenni egy rossz világban.