✨ A női test igazsága – történetek az önelfogadásról ✨
Amit most leírok, tudom, hogy megosztó lesz.
Lesz, aki meghökken, mások talán gúnyolódnak rajta vagy elfordítják a fejüket.
De lesznek olyanok is, akiket mélyen megérint – és ők azok, akiknek igazán szól ez a pár gondolat.
Lesz, aki meghökken, mások talán gúnyolódnak rajta vagy elfordítják a fejüket.
De lesznek olyanok is, akiket mélyen megérint – és ők azok, akiknek igazán szól ez a pár gondolat.
Mert a fotózások nemcsak a képekről szólnak.
Sokkal inkább az emberekről, a történeteikről, és arról, hogyan viszonyulnak saját magukhoz.
Sokkal inkább az emberekről, a történeteikről, és arról, hogyan viszonyulnak saját magukhoz.
A kamera előtt ülve sokszor felszínre kerülnek olyan érzések, amiket talán még sosem mondtak ki.
És engem mindig meghat, amikor egy nő megosztja velem: milyen bonyolult az út az önelfogadás felé.
És engem mindig meghat, amikor egy nő megosztja velem: milyen bonyolult az út az önelfogadás felé.
Sokan beszélnek arról, hogy a „tökéletesség” elvárása még a legintimebb részeinkhez is beszivárgott –
mintha létezne egy szabvány, amelyhez mindenkinek igazodnia kell.
mintha létezne egy szabvány, amelyhez mindenkinek igazodnia kell.
De a test nem szabványosítható.
Minden nő teste más, és éppen ettől gyönyörű.
Minden nő teste más, és éppen ettől gyönyörű.
Számomra a fotózás küldetés.
Az empátia, az elfogadás, a biztonságos légkör és a képek által szeretnék segíteni.
Hogy valaki újra szépnek, értékesnek és teljesnek lássa magát.
Az empátia, az elfogadás, a biztonságos légkör és a képek által szeretnék segíteni.
Hogy valaki újra szépnek, értékesnek és teljesnek lássa magát.
A következő történetek pontosan ezt mutatják:
milyen az, amikor a fotózás egyfajta szabadságkapu lesz önmagunkhoz.
milyen az, amikor a fotózás egyfajta szabadságkapu lesz önmagunkhoz.
🌸 Egy történet
„Amikor kamaszodni kezdtem, egy fürdés alkalmával vettem észre, hogy a szeméremajkaim nagyobbak, mint amire számítottam.
Akkor még nem tudtam, hogy ez teljesen természetes, és sokáig nem mertem senkinek elmondani, mennyire zavar.
Akkor még nem tudtam, hogy ez teljesen természetes, és sokáig nem mertem senkinek elmondani, mennyire zavar.
Az első szexuális élmények sem voltak könnyűek: a szorongásom és néhány bántó megjegyzés miatt egyre inkább elbizonytalanodtam.
Sokszor hallottam olyan mondatokat, mint például:
– „túl nedves vagy, mintha egy virslit dobnánk a folyosóra”,
– „nem elég nagy hozzád a péniszem”,
– „túl nagy a libidód, biztos nimfomán vagy”.
– „túl nedves vagy, mintha egy virslit dobnánk a folyosóra”,
– „nem elég nagy hozzád a péniszem”,
– „túl nagy a libidód, biztos nimfomán vagy”.
Volt, aki még azt is találgatta: „hogy lehet, hogy vékony vagy, de mégis ilyen nagy?”
Ezek a szavak nagyon fájtak, és sokáig úgy éreztem, valami baj van velem.
Idő kellett, mire megértettem: nincs két egyforma test, és nincs olyan, hogy „hibás”.
Idő kellett, mire megértettem: nincs két egyforma test, és nincs olyan, hogy „hibás”.
Mindannyiunk teste más — és pont ettől egyedi, különleges, szép.
Amikor elkezdtem nyíltan beszélni róla és tájékozódni, fokozatosan megtanultam elfogadni és megszeretni önmagam.
Ez felszabadító érzés volt.
Ez felszabadító érzés volt.
Rájöttem, hogy a valódi intimitás ott kezdődik, amikor merem önmagamat adni, szégyen és félelem nélkül.
„Az önelfogadás nemcsak erőt ad, hanem meg is nyitja az utat az igazi örömök felé.”
🌿 Másik történet
„Tini koromban azt tanultam, hogy a szőr illetlen – főleg a lábon, a hónaljban, később a nemi szerv körül is.
Ma már tudom, hogy ez csak elvárás volt, és a testemhez való jog az enyém.
Van, hogy leborotválom, ha úgy érzem kényelmesnek, máskor hónapokig hozzá sem nyúlok.
Van, hogy leborotválom, ha úgy érzem kényelmesnek, máskor hónapokig hozzá sem nyúlok.
A szőr véd, természetes, és számomra a testem vadságát, igaziságát jelenti.
Akkor éreztem magam a legközelebb a nőiességemhez, amikor rájöttem:
nem kell elkésnem csak azért, hogy csupasz hónaljjal lépjek ki az utcára.
nem kell elkésnem csak azért, hogy csupasz hónaljjal lépjek ki az utcára.
És ettől semmivel sem vagyok kevesebb.”
„A szabadság ott kezdődik, ahol levetkőzzük a ránk erőltetett szabályokat.”
🌺 Harmadik történet
„Mikor megszülettek a gyerekek, maradt rajtam pár kiló felesleg.
Aki szült, az tudja: a gyerekek és a háztartás mellett nem sok idő és energia marad a saját testünkkel való foglalkozásra.
Aki szült, az tudja: a gyerekek és a háztartás mellett nem sok idő és energia marad a saját testünkkel való foglalkozásra.
Az addig sem igazán szeretett, de elfogadott testemet szétszabdalták.
A szép melleim megereszkedtek, odalent is megváltozott minden.
A szép melleim megereszkedtek, odalent is megváltozott minden.
A házaséletünkben is gondok mutatkoztak.
Egyre rosszabbul éreztem magam, de elfojtottam minden önmagammal kapcsolatos érzést,
és csak arra koncentráltam, hogy jó anya és gondoskodó feleség legyek.
Egyre rosszabbul éreztem magam, de elfojtottam minden önmagammal kapcsolatos érzést,
és csak arra koncentráltam, hogy jó anya és gondoskodó feleség legyek.
Teltek-múltak az évek, és a NŐ teljesen elhalványult bennem.
A párom számára csak egy eszköz voltam, egy család összetartó és házimunkát ellátó gép.
A párom számára csak egy eszköz voltam, egy család összetartó és házimunkát ellátó gép.
Aztán eljött a pillanat, amikor leértem az önbecsülés aljára.
És akkor végre elkezdtem önmagammal őszintén beszélni, elfogadni azt, aki én valójában vagyok.
És akkor végre elkezdtem önmagammal őszintén beszélni, elfogadni azt, aki én valójában vagyok.
Szembenéztem a testemmel, és elkezdtem szeretni.
Akkor éreztem először hosszú évek után: ÉLEK. Létezem. Érzek.
Megélem az életem és önmagamat.
Akkor éreztem először hosszú évek után: ÉLEK. Létezem. Érzek.
Megélem az életem és önmagamat.
Olyan dolgokat kezdtem megengedni magamnak, amiket korábban „rendes nőnek”, „tisztességes anyának”, „jó feleségnek” nem volt szabad.
– Most már van tetoválásom, és szeretem.
– Piercingem van, és imádom.
– Jógázni és salsázni járok.
– Elmentem egy aktfotózásra.
– Most már van tetoválásom, és szeretem.
– Piercingem van, és imádom.
– Jógázni és salsázni járok.
– Elmentem egy aktfotózásra.
Életemben sok hibát követtem el – de a legnagyobb, hogy ennyit vártam.”
„Az önszeretet nem önzés, hanem az alap, amiből minden más fakad.”
📸 Egy fotózás élménye
„A második fotózás alkalmával már minden ismerős volt – a hely, a légkör, a helyzetek.
Nem éreztem sem feszültséget, sem szégyent magamban.
Nem éreztem sem feszültséget, sem szégyent magamban.
Valami egészen különleges történt:
a kamera előtt egy olyan oldalamat engedtem kibontakozni, amelyet korábban nem is mertem felfedezni.
a kamera előtt egy olyan oldalamat engedtem kibontakozni, amelyet korábban nem is mertem felfedezni.
Ez a fotózás számomra sokkal több volt, mint képek készítése.
Egy fontos állomás lett az önismereti utamon.
Egy fontos állomás lett az önismereti utamon.
Olyan szemszögből láttam meg magam, amilyenből eddig soha –
és először éreztem igazán szépnek, vonzónak, nőiesnek a testem.
és először éreztem igazán szépnek, vonzónak, nőiesnek a testem.
Megható és felszabadító élmény volt, ami egyszerre adott önbizalmat és mély szabadságérzetet.
A közös alkotás élménye is felejthetetlen:
megtapasztalni, hogy a képeken keresztül mennyi érzést, üzenetet és szépséget lehet átadni.
megtapasztalni, hogy a képeken keresztül mennyi érzést, üzenetet és szépséget lehet átadni.
A képekről sugárzik a tisztaság, a természetesség, az egyszerűség és a nyugalom.
Ezeket látva végre teljesen jól érzem magam a testemben –
és ez talán a legnagyobb ajándék, amit egy fotózás adhatott nekem.”
Ezeket látva végre teljesen jól érzem magam a testemben –
és ez talán a legnagyobb ajándék, amit egy fotózás adhatott nekem.”
Ehhez a bejegyzéshez nem csatolok fotókat – ezek bizalmas, személyes képek.
Nem szeretném, hogy a történetek mélységét elnyomják azok, akik csak a felszínt látják,
és gyors véleményeket osztogatnak ott, ahol érzékenységre lenne szükség.
Nem szeretném, hogy a történetek mélységét elnyomják azok, akik csak a felszínt látják,
és gyors véleményeket osztogatnak ott, ahol érzékenységre lenne szükség.