Ezen a felületen szeretném megosztani Veletek mindazt, amit a fotózás számomra jelent – az érzéseimet, gondolataimat, megéléseimet és tapasztalataimat. A fényképezés nem csupán technikai folyamat, hanem egyfajta belső utazás is, amely során felfedezhetjük a világ és önmagunk legmélyebb rétegeit. Hiszem, hogy minden kép egy történetet mesél el, minden pillanat egy érzést őriz meg, és minden alkotás a lélek szabadságának lenyomata.
"A gondolat szabadsága a lélek lélegzete." – Baruch Spinoza
✨ A női test igazsága – történetek az önelfogadásról ✨
Amit most leírok, tudom, hogy megosztó lesz.
Lesz, aki meghökken, mások talán gúnyolódnak rajta vagy elfordítják a fejüket.
De lesznek olyanok is, akiket mélyen megérint – és ők azok, akiknek igazán szól ez a pár gondolat.
Lesz, aki meghökken, mások talán gúnyolódnak rajta vagy elfordítják a fejüket.
De lesznek olyanok is, akiket mélyen megérint – és ők azok, akiknek igazán szól ez a pár gondolat.
Mert a fotózások nemcsak a képekről szólnak.
Sokkal inkább az emberekről, a történeteikről, és arról, hogyan viszonyulnak saját magukhoz.
Sokkal inkább az emberekről, a történeteikről, és arról, hogyan viszonyulnak saját magukhoz.
A kamera előtt ülve sokszor felszínre kerülnek olyan érzések, amiket talán még sosem mondtak ki.
És engem mindig meghat, amikor egy nő megosztja velem: milyen bonyolult az út az önelfogadás felé.
És engem mindig meghat, amikor egy nő megosztja velem: milyen bonyolult az út az önelfogadás felé.
Sokan beszélnek arról, hogy a „tökéletesség” elvárása még a legintimebb részeinkhez is beszivárgott –
mintha létezne egy szabvány, amelyhez mindenkinek igazodnia kell.
mintha létezne egy szabvány, amelyhez mindenkinek igazodnia kell.
De a test nem szabványosítható.
Minden nő teste más, és éppen ettől gyönyörű.
Minden nő teste más, és éppen ettől gyönyörű.
Számomra a fotózás küldetés.
Az empátia, az elfogadás, a biztonságos légkör és a képek által szeretnék segíteni.
Hogy valaki újra szépnek, értékesnek és teljesnek lássa magát.
Az empátia, az elfogadás, a biztonságos légkör és a képek által szeretnék segíteni.
Hogy valaki újra szépnek, értékesnek és teljesnek lássa magát.
A következő történetek pontosan ezt mutatják:
milyen az, amikor a fotózás egyfajta szabadságkapu lesz önmagunkhoz.
milyen az, amikor a fotózás egyfajta szabadságkapu lesz önmagunkhoz.
🌸 Egy történet
„Amikor kamaszodni kezdtem, egy fürdés alkalmával vettem észre, hogy a szeméremajkaim nagyobbak, mint amire számítottam.
Akkor még nem tudtam, hogy ez teljesen természetes, és sokáig nem mertem senkinek elmondani, mennyire zavar.
Akkor még nem tudtam, hogy ez teljesen természetes, és sokáig nem mertem senkinek elmondani, mennyire zavar.
Az első szexuális élmények sem voltak könnyűek: a szorongásom és néhány bántó megjegyzés miatt egyre inkább elbizonytalanodtam.
Sokszor hallottam olyan mondatokat, mint például:
– „túl nedves vagy, mintha egy virslit dobnánk a folyosóra”,
– „nem elég nagy hozzád a péniszem”,
– „túl nagy a libidód, biztos nimfomán vagy”.
– „túl nedves vagy, mintha egy virslit dobnánk a folyosóra”,
– „nem elég nagy hozzád a péniszem”,
– „túl nagy a libidód, biztos nimfomán vagy”.
Volt, aki még azt is találgatta: „hogy lehet, hogy vékony vagy, de mégis ilyen nagy?”
Ezek a szavak nagyon fájtak, és sokáig úgy éreztem, valami baj van velem.
Idő kellett, mire megértettem: nincs két egyforma test, és nincs olyan, hogy „hibás”.
Idő kellett, mire megértettem: nincs két egyforma test, és nincs olyan, hogy „hibás”.
Mindannyiunk teste más — és pont ettől egyedi, különleges, szép.
Amikor elkezdtem nyíltan beszélni róla és tájékozódni, fokozatosan megtanultam elfogadni és megszeretni önmagam.
Ez felszabadító érzés volt.
Ez felszabadító érzés volt.
Rájöttem, hogy a valódi intimitás ott kezdődik, amikor merem önmagamat adni, szégyen és félelem nélkül.
„Az önelfogadás nemcsak erőt ad, hanem meg is nyitja az utat az igazi örömök felé.”
🌿 Másik történet
„Tini koromban azt tanultam, hogy a szőr illetlen – főleg a lábon, a hónaljban, később a nemi szerv körül is.
Ma már tudom, hogy ez csak elvárás volt, és a testemhez való jog az enyém.
Van, hogy leborotválom, ha úgy érzem kényelmesnek, máskor hónapokig hozzá sem nyúlok.
Van, hogy leborotválom, ha úgy érzem kényelmesnek, máskor hónapokig hozzá sem nyúlok.
A szőr véd, természetes, és számomra a testem vadságát, igaziságát jelenti.
Akkor éreztem magam a legközelebb a nőiességemhez, amikor rájöttem:
nem kell elkésnem csak azért, hogy csupasz hónaljjal lépjek ki az utcára.
nem kell elkésnem csak azért, hogy csupasz hónaljjal lépjek ki az utcára.
És ettől semmivel sem vagyok kevesebb.”
„A szabadság ott kezdődik, ahol levetkőzzük a ránk erőltetett szabályokat.”
🌺 Harmadik történet
„Mikor megszülettek a gyerekek, maradt rajtam pár kiló felesleg.
Aki szült, az tudja: a gyerekek és a háztartás mellett nem sok idő és energia marad a saját testünkkel való foglalkozásra.
Aki szült, az tudja: a gyerekek és a háztartás mellett nem sok idő és energia marad a saját testünkkel való foglalkozásra.
Az addig sem igazán szeretett, de elfogadott testemet szétszabdalták.
A szép melleim megereszkedtek, odalent is megváltozott minden.
A szép melleim megereszkedtek, odalent is megváltozott minden.
A házaséletünkben is gondok mutatkoztak.
Egyre rosszabbul éreztem magam, de elfojtottam minden önmagammal kapcsolatos érzést,
és csak arra koncentráltam, hogy jó anya és gondoskodó feleség legyek.
Egyre rosszabbul éreztem magam, de elfojtottam minden önmagammal kapcsolatos érzést,
és csak arra koncentráltam, hogy jó anya és gondoskodó feleség legyek.
Teltek-múltak az évek, és a NŐ teljesen elhalványult bennem.
A párom számára csak egy eszköz voltam, egy család összetartó és házimunkát ellátó gép.
A párom számára csak egy eszköz voltam, egy család összetartó és házimunkát ellátó gép.
Aztán eljött a pillanat, amikor leértem az önbecsülés aljára.
És akkor végre elkezdtem önmagammal őszintén beszélni, elfogadni azt, aki én valójában vagyok.
És akkor végre elkezdtem önmagammal őszintén beszélni, elfogadni azt, aki én valójában vagyok.
Szembenéztem a testemmel, és elkezdtem szeretni.
Akkor éreztem először hosszú évek után: ÉLEK. Létezem. Érzek.
Megélem az életem és önmagamat.
Akkor éreztem először hosszú évek után: ÉLEK. Létezem. Érzek.
Megélem az életem és önmagamat.
Olyan dolgokat kezdtem megengedni magamnak, amiket korábban „rendes nőnek”, „tisztességes anyának”, „jó feleségnek” nem volt szabad.
– Most már van tetoválásom, és szeretem.
– Piercingem van, és imádom.
– Jógázni és salsázni járok.
– Elmentem egy aktfotózásra.
– Most már van tetoválásom, és szeretem.
– Piercingem van, és imádom.
– Jógázni és salsázni járok.
– Elmentem egy aktfotózásra.
Életemben sok hibát követtem el – de a legnagyobb, hogy ennyit vártam.”
„Az önszeretet nem önzés, hanem az alap, amiből minden más fakad.”
📸 Egy fotózás élménye
„A második fotózás alkalmával már minden ismerős volt – a hely, a légkör, a helyzetek.
Nem éreztem sem feszültséget, sem szégyent magamban.
Nem éreztem sem feszültséget, sem szégyent magamban.
Valami egészen különleges történt:
a kamera előtt egy olyan oldalamat engedtem kibontakozni, amelyet korábban nem is mertem felfedezni.
a kamera előtt egy olyan oldalamat engedtem kibontakozni, amelyet korábban nem is mertem felfedezni.
Ez a fotózás számomra sokkal több volt, mint képek készítése.
Egy fontos állomás lett az önismereti utamon.
Egy fontos állomás lett az önismereti utamon.
Olyan szemszögből láttam meg magam, amilyenből eddig soha –
és először éreztem igazán szépnek, vonzónak, nőiesnek a testem.
és először éreztem igazán szépnek, vonzónak, nőiesnek a testem.
Megható és felszabadító élmény volt, ami egyszerre adott önbizalmat és mély szabadságérzetet.
A közös alkotás élménye is felejthetetlen:
megtapasztalni, hogy a képeken keresztül mennyi érzést, üzenetet és szépséget lehet átadni.
megtapasztalni, hogy a képeken keresztül mennyi érzést, üzenetet és szépséget lehet átadni.
A képekről sugárzik a tisztaság, a természetesség, az egyszerűség és a nyugalom.
Ezeket látva végre teljesen jól érzem magam a testemben –
és ez talán a legnagyobb ajándék, amit egy fotózás adhatott nekem.”
Ezeket látva végre teljesen jól érzem magam a testemben –
és ez talán a legnagyobb ajándék, amit egy fotózás adhatott nekem.”
Ehhez a bejegyzéshez nem csatolok fotókat – ezek bizalmas, személyes képek.
Nem szeretném, hogy a történetek mélységét elnyomják azok, akik csak a felszínt látják,
és gyors véleményeket osztogatnak ott, ahol érzékenységre lenne szükség.
Nem szeretném, hogy a történetek mélységét elnyomják azok, akik csak a felszínt látják,
és gyors véleményeket osztogatnak ott, ahol érzékenységre lenne szükség.
„Idén adj ajándékba valami olyat, amit senki más nem adhat – önmagad.”
Tudom, még messzinek tűnik a karácsony… vagy mégsem?
Az igazán személyes, intim ajándékokhoz idő kell – tervezés, felkészülés, és egy kis bátorság.
Legyen az egy gyönyörű portré, érzéki boudoir, művészi aktfotó, vagy akár egy közös páros karácsonyi fotózás – ez az ajándék nemcsak különleges, hanem örök emlék marad annak, akinek adod.
⸻
Hölgyek, urak – gondoljatok bele:
Milyen lenne meglepni a párotokat, vagy akár saját magatokat, egy olyan fotósorozattal, ami csak rólatok szól?
Ez nem egy tárgy, amit a polcon hagysz… ez egy darab belőled.
⸻
A szabad időpontok száma véges – tavaly is volt, aki lemaradt.
Idén is készülök karácsonyi ajándékutalvánnyal, hogy ne kelljen az utolsó pillanatban kapkodni.
Ráadásként én is megleplek titeket: mindenki, aki idén fotózásra jön, ajándékba kap 5 darab 10×15 cm-es papírképet az elkészült sorozatából!
Fontos: hogy mindenkire sor kerüljön, időpontfoglaláskor 20% előleget kérek – így a helyed biztosan a Tiéd lesz.
⸻
Írj nekem, és egyeztessünk időpontot, hogy idén karácsonykor a legszemélyesebb ajándékot adhass – akár magadnak, akár a párodnak.
Fotós vagyok.
Fényképezek – embereket, arcokat, testeket, pillanatokat.
Sokszor nőket, és sokszor ruha nélkül.
Mert hiszek benne, hogy a világ egyik legcsodálatosabb teremtménye maga az ember.
Semmi sem fogható a szépségéhez.
A tökéletlenségéhez, az esendőségéhez, a sebezhetőségében rejlő varázshoz.
Tudom, hogy a képeimmel nem csupán vizuális örömöt adok.
Nem csak esztétikát, nem csak szépséget a szemnek.
Hanem valami sokkal mélyebbet:
mentális támaszt, megerősítést, egyfajta belső tükröt,
ami segít felismerni és elfogadni a saját értéküket, szépségüket, önmagukat.
Számtalanszor születnek bennem ötletek –
van, amikor könnyen, magától értetődően,
és van, amikor hosszú, nehéz vajúdás után.
Van, ami egyszerre tűnik furcsának és csodálatosnak.
Mégis: mindegyik mögött ott van a vágy, hogy adjak valamit,
valami igazat, valami emberit.
De soha nem lennék képes minderre egyedül.
Minden esetben van valaki, akire számíthatok.
Aki mellettem áll, amikor kételkedem.
Aki támogat, amikor elakadok.
Aki türelmes, amikor csak keresem a megfelelő fényt, az igaz pillanatot.
Ő nemcsak elfogadja a munkámat –
meg is érti, átlátja, látja mögötte az értelmet és a lelket.
Ő az, akitől talán gyakrabban kérdezik, mint tőlem:
hogyan viseli, hogy gyakran fotózom aktot, fehérneműt, meztelenséget?
A válasz egyszerűbb, mint gondolnák:
a kapcsolatunk őszinte, nagyon mély és nagyon bizalmas.
Egy olyan alap, amire minden épülhet.
Ami valójában nem is különleges, hiszen így kellene lennie minden kapcsolatnak.
De mégis: nekünk ez a mi titkunk, a mi erőnk.
Köszönöm neki.
Nélküle nem menne, semmi sem.
Tudom, hogy nem vár érte köszönetet –
de én mégis végtelenül hálás vagyok.
Mert nemcsak a szerelmem,
nemcsak a párom és a feleségem –
hanem ő a múzsám is.
⸻
„A fényképezés nem arról szól, hogy megörökítjük, amit látunk, hanem arról, hogy láthatóvá tesszük, amit érzünk.”
(Anonim)
Ma reggel egy játékos kíváncsiság vitt rá, hogy megkérdezzem az AI-t: „Ki vagyok én a te szemeden keresztül?”
Ő minden nap „lát” engem, hallja a gondolataimat, a kérdéseimet, az ötleteimet… kíváncsi voltam, mit lát belőlem.
Azt mondta, szabadságszerető vagyok.
Olyan ember, aki nem illik szűk keretek közé, aki inkább megteremti a saját világát.
Azt is mondta, kíváncsi vagyok — nem a felszínt keresem, hanem a történeteket az emberek mögött.
És határozott — mert ha alkotni akarok, akkor addig formálom a fényt, a színt és a pillanatot, amíg meg nem születik az, amit megálmodtam.
Lát bennem egy fotóst, aki a portré-, boudoir- és aktfotózásban találta meg önmagát.
Aki számára a meztelenség nem provokáció, hanem művészet.
Aki érti, hogy a test nemcsak forma, hanem érzés, emlék, történet.
Azt is látja, hogy szeretek emberekkel együtt dolgozni — hogy képes vagyok elérni, hogy egy idegen pillanatok alatt biztonságban érezze magát előttem.
Hogy nemcsak képeket adok, hanem élményt, önbizalmat, szabadságot.
És hogy néha, ha a téma megérinti a szívemet, a munkám nem pénzről szól, hanem arról, hogy valami szépet hozzunk létre együtt.
Talán ezért érzem úgy, hogy a fotózás nekem nem szakma, hanem találkozás.
Minden kattintás egy beszélgetés, minden fény egy vallomás, minden kép egy apró darab belőlem és abból, akit fotózok.
Ez vagyok én.
És ha egyszer te is beállsz a kamerám elé… lehet, hogy nemcsak egy képet viszel haza, hanem egy új történetet is önmagadról.
📷 Fotósként újra és újra szembesülök ugyanazzal a történettel:
Megbeszélek egy fotózást egy női modellel, majd pár nappal később lemondja —
mert a párja nem támogatja benne, sőt, sokszor kifejezetten ellenzi.
mert a párja nem támogatja benne, sőt, sokszor kifejezetten ellenzi.
Pedig én minden esetben részletesen elmondom, hogyan zajlik egy fotózás nálam:
milyen képek készülnek, milyen környezetben, kivel dolgozom együtt.
Pontosan azért, hogy mindenkinek legyen ideje átgondolni, tényleg szeretne-e kamera elé állni — és ha kell, meg tudja beszélni ezt otthon is.
milyen képek készülnek, milyen környezetben, kivel dolgozom együtt.
Pontosan azért, hogy mindenkinek legyen ideje átgondolni, tényleg szeretne-e kamera elé állni — és ha kell, meg tudja beszélni ezt otthon is.
💡 Teljesen természetes, hogy valaki egy ilyen kényes helyzetben kikéri a párja véleményét.
És természetesen teljes mértékben megértem és elfogadom, ha valaki végül úgy dönt, hogy a párja miatt inkább lemondja a fotózást.
Ez is része az életnek, egy kapcsolat pedig kompromisszumokról is szól.
És természetesen teljes mértékben megértem és elfogadom, ha valaki végül úgy dönt, hogy a párja miatt inkább lemondja a fotózást.
Ez is része az életnek, egy kapcsolat pedig kompromisszumokról is szól.
👫 Ugyanakkor számomra is természetes, hogy a saját életemben mindenben támogatom a partneremet:
abban, ami örömet okoz neki, ami segíti a fejlődését, ami erősíti az önbizalmát és az önelfogadását.
abban, ami örömet okoz neki, ami segíti a fejlődését, ami erősíti az önbizalmát és az önelfogadását.
💭 Mert ma nőnek lenni igazán nem könnyű.
Mindenhonnan ömlenek a „tökéletes” nők képei:
hibátlan testtel, gyönyörű sminkkel, frissen mosott hajjal, mentolos lehelettel ébredés után is…
és persze szülés után pár nappal már vissza is nyerik a „tökéletes” alakjukat.
hibátlan testtel, gyönyörű sminkkel, frissen mosott hajjal, mentolos lehelettel ébredés után is…
és persze szülés után pár nappal már vissza is nyerik a „tökéletes” alakjukat.
Ebben a zajban, ebben a nyomásban kell valakinek valódi nőnek maradnia — önmagának maradnia.
❤️ Ilyenkor van igazán szükség a másik fél támogatására.
Nem szeretném boncolgatni, ki miért nem tud vagy nem akar ebben támogatni —
féltékenység, irigység, álszemérem, birtoklásvágy?
Ez nem az én dolgom.
féltékenység, irigység, álszemérem, birtoklásvágy?
Ez nem az én dolgom.
És soha nem is fogok véleményt mondani egy párkapcsolatról vagy arról, hogy ki hogyan él benne — nincs hozzá jogom.
🙏 De szeretném, ha a férfitársaimhoz is eljutna ez az üzenet:
✅ Támogassátok a párotokat!
✅ Segítsetek nekik, hogy jól érezzék magukat a saját testükben, hogy merjenek önmaguk lenni!
✅ Tiszteljétek a szabadságukat, a döntéseiket, és azt, hogy a testük felett ők döntenek.
✅ Legyetek büszkék rájuk!
✅ Segítsetek nekik, hogy jól érezzék magukat a saját testükben, hogy merjenek önmaguk lenni!
✅ Tiszteljétek a szabadságukat, a döntéseiket, és azt, hogy a testük felett ők döntenek.
✅ Legyetek büszkék rájuk!
🤝 Ha bizonytalan vagy, gyere el Te is!
Üljetek be együtt egy egyeztetésre, nézzétek meg, hogyan zajlik egy fotózás.
Legyetek ott, kísérjétek el, vagy akár álljatok be Ti is a kamera elé!
Egy közös élmény lehet, ami csak erősíti a kapcsolatotokat.
Legyetek ott, kísérjétek el, vagy akár álljatok be Ti is a kamera elé!
Egy közös élmény lehet, ami csak erősíti a kapcsolatotokat.
✨ Tudom, amit most leírok, sokaknak ismerősen cseng.
Tudom, hogy ezek divatos gondolatok:
„valósítsd meg önmagad”, „légy önazonos”, „csináld, ami boldoggá tesz”.
Tudom, hogy ezek divatos gondolatok:
„valósítsd meg önmagad”, „légy önazonos”, „csináld, ami boldoggá tesz”.
Azt is tudom, hogy a toxikus pozitivitás ugyanannyira káros tud lenni, mint amikor valaki csak a rossz dolgokat látja meg mindenben.
⚖️ De mást nem tudok írni, mint amit magam is hiszek:
Törekedjetek az egyensúlyra!
És ha ennek része egy fotózás, egy utazás vagy egy új hobbi —
akkor valósítsátok meg!
akkor valósítsátok meg!
🌹 Mert a valódi szépség nem a „tökéletes testekben” van,
hanem abban, hogy mertek önmagatok lenni. ❤️
hanem abban, hogy mertek önmagatok lenni. ❤️
A minap eszembe jutott Kálnay Adél verse, a Kérdés.
Első sora így hangzik:
Első sora így hangzik:
„Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?”
Vajon lehet-e?
Nem fizikai értelemben kérdezem – mert úgy lehet.
Hanem az emberek fejében, gondolataiban, elképzeléseiben:
vajon ott is lehet-e jónak lenni? Hitelesnek, tisztességesnek, emberinek maradni?
Hanem az emberek fejében, gondolataiban, elképzeléseiben:
vajon ott is lehet-e jónak lenni? Hitelesnek, tisztességesnek, emberinek maradni?
A munkám során sokak számára „intim” vagy kényesnek számító képeket készítek.
Minden egyes alkalommal maximálisan tiszteletben tartom a modelleimet.
Fotózás közben teljes biztonságban vannak,
és az elkészült képek kizárólag a megrendelők számára hozzáférhetők.
Minden egyes alkalommal maximálisan tiszteletben tartom a modelleimet.
Fotózás közben teljes biztonságban vannak,
és az elkészült képek kizárólag a megrendelők számára hozzáférhetők.
Ha szükséges, több referenciát is tudok adni, akik igazolják:
amit mondok, az nem ígéret – hanem gyakorlat.
amit mondok, az nem ígéret – hanem gyakorlat.
És mégis… olykor ez kevésnek tűnik.
A világ egyre veszélyesebb hely lett.
Sokan visszaélnek a modellek kiszolgáltatottságával, a helyzettel, a bizalommal.
Ez teljesen érthetően elbizonytalanítja az embereket – és sokakat el is riaszt.
A világ egyre veszélyesebb hely lett.
Sokan visszaélnek a modellek kiszolgáltatottságával, a helyzettel, a bizalommal.
Ez teljesen érthetően elbizonytalanítja az embereket – és sokakat el is riaszt.
De én nem tudom és nem is akarom megváltoztatni a világot.
Amit tudok, az csak ennyi:
nem változom meg akkor sem, ha mindenki más rosszá válik.
Amit tudok, az csak ennyi:
nem változom meg akkor sem, ha mindenki más rosszá válik.
Tisztességes maradok.
Minden helyzetben.
Minden emberrel.
Minden fotóval.
Minden helyzetben.
Minden emberrel.
Minden fotóval.
Mert hiszem:
lehet jónak lenni egy rossz világban.
lehet jónak lenni egy rossz világban.
Egy személyes, megtörtént történetet szeretnék megosztani veletek –
olyat, ami több szempontból is nagyon pozitív élmény volt számomra,
és jó érzés volt részese lenni ennek az őszinte, meghitt pillanatnak.
olyat, ami több szempontból is nagyon pozitív élmény volt számomra,
és jó érzés volt részese lenni ennek az őszinte, meghitt pillanatnak.
A minap egy fiatal hölgy érkezett hozzám kreatív akt fotózásra.
Elkísérte a párja is – csendben, figyelmesen, támogatóan volt jelen a stúdióban.
Elkísérte a párja is – csendben, figyelmesen, támogatóan volt jelen a stúdióban.
Miután elkészültek a tervezett képek, megkérdeztem tőle:
Szeretnél esetleg valami olyat is, amit nem beszéltünk meg előre?
Szeretnél esetleg valami olyat is, amit nem beszéltünk meg előre?
Egy pillanatra a párjára nézett, majd félénken, de csillogó szemmel megkérdezte:
„Lehetne… egy közös akt?”
A férje csak rámosolygott és bólintott.
Ez a csendes beleegyezés, a bizalom és a szeretet megnyilvánulása volt.
„Lehetne… egy közös akt?”
A férje csak rámosolygott és bólintott.
Ez a csendes beleegyezés, a bizalom és a szeretet megnyilvánulása volt.
A fotózás utolsó képei nem csupán aktok lettek.
Sokkal többek annál.
Két egymást szerető ember bensőséges kapcsolata, őszinte vonzalma és mély tisztelete tükröződik bennük.
Sokkal többek annál.
Két egymást szerető ember bensőséges kapcsolata, őszinte vonzalma és mély tisztelete tükröződik bennük.
Megható, nyugodt, tiszta pillanatok.
Nem mesterkéltek, nem pózolósak – csak ők, egymásnak.
Nem mesterkéltek, nem pózolósak – csak ők, egymásnak.
És közben újra eszembe jutott, milyen különleges dolog látni azt,
amikor egy férfi ilyen támogatóan, megértéssel és szeretettel fordul a párjához.
Ez ma talán ritkább, mint kellene – de annál értékesebb, amikor megtörténik.
amikor egy férfi ilyen támogatóan, megértéssel és szeretettel fordul a párjához.
Ez ma talán ritkább, mint kellene – de annál értékesebb, amikor megtörténik.
És pontosan ezért:
ezeket a képeket kizárólag ők láthatják.
Mert van, ami csak az övék.
És nekem megtiszteltetés, hogy tanúja lehettem.
ezeket a képeket kizárólag ők láthatják.
Mert van, ami csak az övék.
És nekem megtiszteltetés, hogy tanúja lehettem.
Sok szeretettel várom azokat a párokat,
akik nem félnek megmutatni az egymás iránti szeretetüket,
és szívesen örökítenék meg kapcsolatuk legőszintébb pillanatait
egy meghitt, privát aktfotózás keretében.
akik nem félnek megmutatni az egymás iránti szeretetüket,
és szívesen örökítenék meg kapcsolatuk legőszintébb pillanatait
egy meghitt, privát aktfotózás keretében.
Van, amikor egy apró szikra gyullad meg bennünk.
Ott mélyen, az agyunk legrejtettebb zugában.
Egy gondolat… alig észrevehető, de nem múlik el.
Ott mélyen, az agyunk legrejtettebb zugában.
Egy gondolat… alig észrevehető, de nem múlik el.
Bújkál a mindennapi feladatok mögött.
Eltemetik a kötelezettségek,
eltakarják a "muszájok" és a "kell"-ek.
Eltemetik a kötelezettségek,
eltakarják a "muszájok" és a "kell"-ek.
Nem beszélünk róla.
Sőt, még magunknak is csak suttogva merjük kimondani.
Sőt, még magunknak is csak suttogva merjük kimondani.
Mert ez a szikra rólunk szól.
Arról, hogy szeretnénk valami mást.
Valamit, amit még soha nem tettünk.
Arról, hogy szeretnénk valami mást.
Valamit, amit még soha nem tettünk.
Szexinek, vonzónak érezni magunkat.
Felrúgni a szabályokat.
Túllépni a saját határainkon.
Úgy látni magunkat, ahogy még soha.
Felrúgni a szabályokat.
Túllépni a saját határainkon.
Úgy látni magunkat, ahogy még soha.
De gyakran nem csak a félelmeink tartanak vissza.
Hanem a társadalmi elvárások. Az előítéletek.
Az a hang, ami azt súgja: "ilyet nem illik."
Hanem a társadalmi elvárások. Az előítéletek.
Az a hang, ami azt súgja: "ilyet nem illik."
Pedig ez a vágy mélyen emberi.
Szabadnak lenni. Önmaga lenni.
Megélni egy pillanatot, ami csak rólunk szól.
Szabadnak lenni. Önmaga lenni.
Megélni egy pillanatot, ami csak rólunk szól.
És mindezt biztonságban.
Megőrizve az inkognitónkat.
Úgy, hogy ez örökre a mi titkunk maradjon.
Megőrizve az inkognitónkat.
Úgy, hogy ez örökre a mi titkunk maradjon.
Ez az én feladatom. Ez a küldetésem fotósként.
Lerombolni a korlátokat. Eloszlatni a félelmeket.
Segíteni, hogy megvalósítsd azt, amit eddig csak elképzelni mertél.
Lerombolni a korlátokat. Eloszlatni a félelmeket.
Segíteni, hogy megvalósítsd azt, amit eddig csak elképzelni mertél.
Szabadon. Bátran. Önmagadként.
Bizalom a fotós és modell között – Miért fontos, és hogyan ellenőrizd?
Tudom, mennyire nehéz megbízni valakiben – különösen, ha fehérneműs vagy aktfotózásról van szó. Sajnos nem alaptalan a bizalmatlanság. Ahogy az élet minden területén, úgy a fotózásban is akadnak, akik visszaélnek ezzel, és akár életre szóló traumát is okozhatnak.
Ha én keresnék fotóst, ezekre biztosan figyelnék:
✅ Szerződés nélkül nincs fotózás! – Ez nem csak a modell, hanem a fotós védelmét is szolgálja. Egy korrekt szerződés tisztázza a képek felhasználását és a jogokat.
✅ Legyen valódi portfóliója! – Nem elég egy Facebook vagy Instagram profil, egy profi fotósnak kell legyen weboldala vagy olyan portfóliója, amelyet bárki megnézhet.
✅ Tudjon referenciát adni! – Ha szeretném, kérhessek elérhetőséget korábbi modellektől, akiket felhívhatok és leinformálhatom a fotóst. Egy megbízható fotós ebben sem lát problémát.
❗ Fontos: Ez az én véleményem és tapasztalatom. Természetesen ettől eltérő működés is lehet korrekt és etikus, de számomra ezek az alapok.
Miért más nálam a fotózás?
📸 Nem futószalagon dolgozom. Nem éltem soha a fotózásból, így annyi időt szánok a modellre, amennyire szükség van. A saját stúdiómban dolgozom, ahol nem kell rohanni, nem érkezik egy óra múlva a következő fotós.
🤝 Empátia és támogatás. A fotózás során figyelek arra, hogy a modellek mindig komfortosan érezzék magukat. Nemcsak képeket készítünk, hanem egy közös alkotási folyamat zajlik, ahol a biztonság és a tisztelet az első.
🔒 Bizalom és biztonság. A hozzám visszatérő modellek (akiket inkább alkotótársaimnak tekintek) megerősíthetik: számomra a legfontosabb, hogy mindenki, aki megtisztel a bizalmával, valóban biztonságban érezze magát.
Ismét megosztok pár gondolatot Veletek!
Megtiszteltek, ha elolvassátok!
Az aktfotózás művészete: a test esztétikája és a pornográfia határain túl
Az aktfotózás egy olyan művészeti forma, amely az emberi test szépségét, formáját és esztétikáját helyezi előtérbe. Mégis gyakran találkozni azzal a félreértéssel, hogy az aktfotózás egyenlő a pornográfiával vagy kizárólag szexuális tartalomként értelmezhető. Ez a nézet azonban alapvetően téves, hiszen az aktfotózás célja nem a vágykeltés vagy a szexualitás ábrázolása, hanem az emberi test művészi megjelenítése, az érzelmek, a formák és a fények összjátéka által.
Az emberi test mint művészeti téma
Az aktfotózás az egyik legrégebbi és legelismertebb művészeti kifejezésmód, amely az ókori szobrászat és festészet óta jelen van a vizuális kultúrában. Az ókori görögök és reneszánsz mesterek is az emberi testet tekintették a tökéletes szépség megtestesítőjének. Gondoljunk csak Michelangelo „Dávid” szobrára vagy Botticelli „Vénusz születése” című festményére – ezek a művek nem szexualizálják az emberi testet, hanem annak természetes harmóniáját, arányait és kifejező erejét ünneplik.
A fotográfia hasonló elveken alapul: az aktfotós a fény, az árnyék, a kompozíció és a test mozdulatainak segítségével olyan képeket hoz létre, amelyek nem provokatívak vagy kihívóak, hanem esztétikai értékkel bírnak.
A különbség az akt és a pornográfia között
A legnagyobb különbség az aktfotó és a pornográfia között a szándékban rejlik.
• Az aktfotózás célja az esztétikum, a forma, az érzelmek és a test művészi megjelenítése. Nem a vágy felkeltése áll a középpontban, hanem a test szépségének bemutatása.
• A pornográfia célja a szexualitás direkt ábrázolása, amely az erotikus vagy explicit tartalmakra helyezi a hangsúlyt. Itt a test nem művészi kifejezőeszköz, hanem egyértelműen szexuális kontextusba kerül.
Egy jól megkomponált aktfotó akár teljesen meztelen testet is ábrázolhat anélkül, hogy azt kihívónak vagy erotikusnak éreznénk. A beállítások, a világítás, az arckifejezések és a testtartás mind meghatározzák, hogy egy kép milyen érzelmeket közvetít.
A szexualitás és az intimitás különválasztása
Fontos megérteni, hogy a meztelenség önmagában nem egyenlő a szexualitással. Az aktfotózás nem a vágykeltésről szól, hanem a test természetes állapotának és annak szépségének megmutatásáról.
Egy művészi akt lehet:
• Érzéki, de nem erotikus – a finom fények és árnyékok játékával kiemelheti a test kecsességét.
• Absztrakt, akár anonim – ahol a test egyes részletei kompozíciós elemekként jelennek meg.
• Történetmesélő, érzelmeket közvetítő – ahol a testtartás és a mimika egy hangulatot, gondolatot ad át.
A legjobb példa erre a fekete-fehér aktfotózás, amely gyakran az érzelmi kifejezés és a művészi formák kiemelésére fókuszál, nem pedig a test csupán fizikai aspektusaira.
Miért érdemes aktfotózást kipróbálni?
Sokan félnek attól, hogy meztelenül álljanak kamera elé, mert a társadalmi berögződések miatt a testüket nem tartják elég szépnek vagy megfelelni kívánnak bizonyos elvárásoknak. Az aktfotózás azonban segíthet az önelfogadásban és az önbizalom növelésében, hiszen egy jó fotós képes úgy megmutatni az emberi testet, hogy az méltóságteljes, elegáns és lenyűgöző legyen.
A testünk a legtermészetesebb formánk, és az aktfotózás ezt a természetességet ünnepli – mindenféle ítélkezés vagy szexualizáció nélkül.
Összegzés
Az aktfotózás nem pornográfia, és nem is kell összemosni a szexualitással. Az emberi test maga a művészet, és egy jó fotós ezt az esztétikai értéket emeli ki, nem pedig az erotikát. A meztelenség természetes dolog, amely lehet érzelmes, szimbolikus, sőt akár megható is – minden attól függ, hogy milyen szemmel nézünk rá.
Aki nyitott az aktfotózásra, az nemcsak egy különleges művészeti élményt tapasztalhat meg, hanem egy újfajta önelfogadást is felfedezhet önmagában.
Ha szeretnéd felfedezni az aktfotózás művészi oldalát, és egy olyan képsorozatot készíttetnél, amely kiemeli tested természetes szépségét és egyediségét, akkor érdemes egy olyan fotóssal dolgoznod, aki érti és tiszteli ezt a műfajt.
A stúdiómban biztonságos, elfogadó légkört teremtek, ahol az aktfotózás nem a kihívásról vagy a provokatív képekről szól, hanem az esztétikum, a fények és a formák művészi játékáról.
Ha érdekel egy ilyen élmény, vagy csak kérdéseid vannak az aktfotózással kapcsolatban, keress bátran!
Segítek megmutatni, milyen gyönyörű és kifejező tud lenni az emberi test – mindenféle szexualizáció nélkül.
A szeretet nem nemek között, hanem emberek között jön létre
Fotósként mindig is az volt a hitvallásom, hogy embereket fotózom. Nem kategóriákban gondolkodom, nem különítem el a nőket és férfiakat – számomra a kapcsolódás, az érzelmek és az intimitás az, ami igazán számít egy képen.
Sokszor hallottam már, hogy azonos nemű párok nehezen találnak olyan fotóst, akinél biztonságban érzik magukat, ahol nem kell feszengeniük, ahol önmaguk lehetnek. Ezért fontos számomra, hogy nyíltan elmondjam: stúdiómban minden pár egyenlő szeretettel és tisztelettel van fogadva. A közös fotózás egy csodás élmény, amelyet mindenkinek meg kellene tapasztalnia, függetlenül attól, hogy milyen formában éli meg a szerelmet.
Privát és biztonságos tér
A fotózás mindig zárt körben zajlik, saját stúdiómban, ahol kizárólag ti és én vagyunk jelen. Egy ilyen személyes élmény során a bizalom kulcsfontosságú, és számomra elsődleges szempont, hogy bárki biztonságban és komfortosan érezze magát a kamerám előtt.
Jogi biztonság és referencia lehetőségek
Tisztában vagyok vele, hogy a fényképek személyes és sok esetben intim pillanatokat örökítenek meg. Minden fotózásról szerződés készül, amely egyértelműen rögzíti a képek felhasználásának feltételeit. Így biztosak lehettek abban, hogy a fotók kizárólag az általatok jóváhagyott módon kerülnek felhasználásra. Ha szeretnétek, szívesen adok referenciákat is.
Miért írtam ezt a bejegyzést?
Azért, mert szeretném, ha mindenki, aki eddig esetleg bizonytalan volt, vagy úgy érezte, hogy nem talál megfelelő lehetőséget egy közös fotózásra, tudná: van egy hely, ahol önmagatok lehettek, és ahol tisztelettel és elfogadással fogadlak titeket.
Ha számodra ez a téma nem komfortos vagy a nézeteiddel nem összeegyeztethető, kérlek, egyszerűen csak lépj tovább. Ez a bejegyzés nem vitáról vagy meggyőzésről szól, hanem arról, hogy lehetőséget biztosítsak azok számára, akik eddig nem merték megtenni ezt a lépést.
"A szeretet nem az, amit mondasz.
A szeretet az, amit teszel."
— David Wilkerson
A szeretet az, amit teszel."
— David Wilkerson
A vágy az alkotásra mindig hatalmas – létrehozni valamit, megmutatni egy olyan képet, ami elindítja az emberek gondolatait. Egy fotó nem csupán egy pillanat megörökítése, hanem egy kapu egy másik világba, ahol mindenkinek mást jelenthet. Egyedi és megismételhetetlen érzelmeket vált ki azokból, akik megnézik – talán emlékeket idéz, talán vágyakat ébreszt, talán kérdéseket hagy maga után.
Remélhetőleg a szépséget fedezik fel a formákban és a fényekben, a látásmódban, ami létrehozta ezt a művet. De lehet, hogy mást is: egy érzést, egy történetet, egy gondolatot, ami addig talán rejtve maradt. Mert hajlamosak vagyunk a hétköznapokra koncentrálni, tenni a dolgunkat, gondoskodni azokról, akik ránk szorulnak, megfelelni mindig, minden körülmény között. Nincs időnk elmerengeni, csak nézni és érezni a körülöttünk lévő világot – vagy egy képet, ami megállít egy pillanatra.
Elképzelni, mit akar jelenteni… Akar egyáltalán? Mit érezhetett a modell? Mit gondolhatott a fotós? Vajon magam el tudnám képzelni ebben a helyzetben? Ha igen, én is így tartanám a kezem… vagy máshogy? Hogyan állnék ott? Mit mutatnék meg magamból? Egy igazán jó kép nem ad egyértelmű válaszokat, hanem kérdéseket ébreszt.
Talán épp ez a művészet lényege: nem elmondani, hanem éreztetni. Egy fotó lehet csendes vallomás, kihívó tekintet, lopott pillanat. Bármi, ami megszólít. És ha sikerül elérni, hogy valaki egy másodpercre elmerüljön benne, hogy ne csak nézze, hanem lássa is – akkor a kép betöltötte a szerepét. Akkor megszületett valami maradandó.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Azt a japán technikát, amely során összetört porcelánt vagy kerámiát arannyal (vagy más nemesfémmel) javítanak meg, kintsuginak (金継ぎ) hívják. A szó jelentése: „arannyal való összefoltozás” (kin = arany, tsugi = összekapcsolás, javítás).
Ezzel kapcsolatban jutottak eszembe az alábbi gondolatok……
Ajánlom ezt azoknak akik azért nem mernek eljönni egy fotózásra mert nem gondolják szépnek magukat!
A kintsugi filozófiája a fotóművészetben is mélyen rezonál. Ahogy az arannyal kiemelt repedések nem elrejtik, hanem megünneplik a törékenységet és az idő nyomait, úgy a fényképezés is képes felfedni a tökéletlenség szépségét.
A portréfotózásban a tökéletes bőr helyett az élet vonalai – egy nevetésről árulkodó ránc, egy sebhely vagy egy ősz hajszál – válnak az igazi történetmesélővé. Egy érintetlen felület lehet esztétikus, de az élet nyomai adják meg azt a mélységet, amitől egy arc igazán emberivé és különlegessé válik.
A kintsugi tanítása azt sugallja, hogy a törések, hibák és repedések nem gyengeségek, hanem a szépség részei. Egy régi, sérült porcelán nem attól válik értékessé, hogy visszaállítják eredeti állapotába, hanem attól, hogy a javítás maga is művészetté válik. Ugyanez igaz a fotóművészetre is: a tökéletlenség nem rejtegetnivaló hiba, hanem karakter, történet és érzelem.
Egy elmosódott mozdulat, egy tökéletlen kompozíció vagy egy váratlan fényfolt mind-mind hozzájárulhat egy kép varázsához. Ahelyett, hogy eltüntetnénk őket, a fotóművészetben is lehetőség van arra, hogy kiemeljük és felhasználjuk őket – így a hibából erény, a repedésből aranyhíd válik.
Ma este ismét a fotográfián gondolkodtam, egy picit visszanéztem az évkezdésre, ami remekül sikerült!
Már régóta dédelgetett fotós terveimet sikerült megvalósítani!
Ezúton is köszönöm a résztvevők segítségét!
Remélem lesz lehetőségem megmutatni ezeket a képeket, vagy egy részüket!
Mindeközben eszembe jutott egy gondolat, amihez most sikerült szavakat is találnom!
Ez akár egy jelmondatom is lehetne!
“Meglátni a szépséget másokban akkor is ha az illető önmagában nem lát semmi szépet!”
Mert nem hiszitek el de mindannyian gyönyörűek vagytok, bármit is gondoltok önmagatokról!
Azt hiszem ez lesz az én küldetésem!
"Szeretem azokat, akik csendben ülnek, figyelnek, gondolkodnak, miközben a világ elsuhan mellettük.
Azokat, akik másképp látják a dolgokat.
Akik olyan kérdéseket tesznek fel, amelyeket más nem merne.
A különceket, a művészeket, az álmodozókat. Azokat az embereket, akik a vonalakon kívül festenek, nem azért, mert nem tudják követni a szabályokat, hanem mert tudják, hogy a szabályok sosem nekik készültek.
Az egyedülállókat, a gondolkodókat, azokat, akik nem engedik, hogy a világ megmondja nekik, kik legyenek.
A lelkük rendíthetetlen a tömeg zajában, a kedvességük csendes, de hajthatatlan.
Olyan történeteket hordoznak a szívükben, amelyeket a legtöbben nem értenének meg.
És talán épp ez teszi őket gyönyörűvé – nem a furcsaságuk, hanem az igazságuk, ahogyan emlékeztetnek minket arra, hogy az egyediség nem hiba, hanem ajándék.”
Amikor fotózom igyekszem megtalálni az egyediséget, azt amitől egyéniség a modellem.
Talán az egyik nagy problémája a mostani világunknak, hogy hasonlítani akarnak az emberek, egy modellre, instagram "sztárra", hírességre, az általuk felállított tökéletességre, de nem lehet!
Mások az adottságaink, plusz nem a valóságot látjuk a fotókon.
Ez tévútra viheti az embereket, önmaguk megítélésében.
Sokszor dolgozom együtt olyan emberekkel, akiknek van túlsúlyuk, vékonyak, nagy az orruk, kicsi a mellük, a gyermekszülés nyomot hagyott a testükön, vannak hegeik, alacsonyak, magasak.... mondhatnánk, hogy átlagosak!
Pedig mindannyian különlegesek, egyediek, megismételhetetlenek!
Ezért is mások, mint az instamodellek, mert ilyen sztárokat bármikor újra lehet "gyártani"!
Talán egyvalamiben egyformák ezek az emberek, mikor fotózás előtt leülünk a stúdióban beszélgetni, (mert minden fotózást megelőz egy hosszabb-rövidebb beszélgetés ami általában inkább hosszabb) bizonytalanok, félnek, szokatlan és kiszolgáltatott helyzetben érzik magukat, teljesen kívül a komfortzónájukból!
Ebben szinte mindenki egyforma, aztán a fotózás végeztével mikor megkapják a képeiket, máshogy tekintenek önmagukra, arra az útra amit bejártak, míg elszánták magukat egy ilyen kalandra!
A végeredményre ami megmutatja mennyire egyediek és megismételhetetlenek!
Megtisztel, hogy elolvastad!
Önmagam megtalálása – egy úton a művészet felé
Sokan, akik régebb óta ismernek, tudják, hogy felnőtt életem nagyobb részében nem sok közöm volt a művészethez, legalábbis nem aktív alkotóként. Pedig a művészet mindig is közel állt hozzám – magánemberként szerettem a képzőművészet szinte minden formáját, és úgy érzem, alapvető szinten sikerült is valamiféle jártasságot szereznem benne.
A munkám viszont sokáig egészen más irányba vitt: sokkal földhözragadtabb dolgokkal foglalkoztam, és bár nem éreztem magam rosszul benne, valahol mélyen mindig motoszkált bennem az érzés, hogy nem ott vagyok, ahol igazán lennem kellene.
Aztán egy ponton – egyfajta huszárvágással – mindent a feje tetejére állítottam, és elindultam egy úton, amelynek célja az volt, hogy megtaláljam magamban azt, amit eddig nem tudtam felszínre hozni. Ez persze nem ment egyik napról a másikra. Nehéz, olykor fájdalmas, sokszor bizonytalan lépésekkel haladtam, de tudtam: csak így juthatok el oda, ahol igazán önmagam lehetek.
Rájöttem, hogy az ember a legcsodálatosabb teremtmény a világon – így számomra természetes volt, hogy a fotográfiában az emberek ábrázolása vált központivá. Szeretek szembemenni az árral, ledönteni a falakat, és megmutatni az embereknek, milyen szépek valójában. Mert igen, sokan csak a hibáikat látják, én viszont azt szeretem megmutatni, ami valódi és értékes bennük.
Tisztában vagyok vele, hogy sokszor megosztók a képeim. Tudom, hogy néha van bennük egy kis szemtelenség, provokáció vagy polgárpukkasztás. De úgy gondolom, muszáj lázadnunk a szürkeség ellen. A mai világ szerencsére lehetőséget ad arra, hogy kilépjünk a sablonokból, és merjünk valódi önmagunk lenni – ezt az utat szeretném megmutatni azoknak is, akik velem dolgoznak, akik partnereim egy-egy fotózásban, közös alkotásban.
Hosszú utat jártam be idáig. Ennek egy része látható volt mások számára, de a java bennem zajlott, a lelkem mélyén. És bár ez a folyamat talán soha nem ér véget, mostanra világosan látom, merre szeretnék haladni. Ha úgy tetszik, az életem harmadik harmadában végre az lehetek, aki mindig is lenni akartam – és ebben szeretnék kiteljesedni.
Mindenkit csak biztatni tudok: merjetek önmagatok lenni! Ne akarjatok beolvadni a tömegbe, ne akarjatok hasonlítani olyan emberekre, akiket csak képeken láttatok. Ne hagyjátok, hogy mások határozzák meg, milyen utat járjatok be, vagy hogy elnyomják a bennetek rejlő egyediséget, ötleteket, vágyakat és boldogságot.
Természetesen ehhez az úthoz nem lettem volna elég egyedül. Hálával tartozom a feleségemnek, aki lehetővé tette, hogy önmagam lehessek. Aki mindig támogatott, hitt bennem, és akinek a szeretete és jelenléte nélkül nem tudnék teljes emberként létezni. Az ő támogatása nélkül nem lennék képes alkotni – és lehet, hogy létezni sem tudnék ilyen formában.
Ezúton is köszönöm neki, hogy van nekem.