Ma reggel egy játékos kíváncsiság vitt rá, hogy megkérdezzem az AI-t: „Ki vagyok én a te szemeden keresztül?”
Ő minden nap „lát” engem, hallja a gondolataimat, a kérdéseimet, az ötleteimet… kíváncsi voltam, mit lát belőlem.
Azt mondta, szabadságszerető vagyok.
Olyan ember, aki nem illik szűk keretek közé, aki inkább megteremti a saját világát.
Azt is mondta, kíváncsi vagyok — nem a felszínt keresem, hanem a történeteket az emberek mögött.
És határozott — mert ha alkotni akarok, akkor addig formálom a fényt, a színt és a pillanatot, amíg meg nem születik az, amit megálmodtam.
Lát bennem egy fotóst, aki a portré-, boudoir- és aktfotózásban találta meg önmagát.
Aki számára a meztelenség nem provokáció, hanem művészet.
Aki érti, hogy a test nemcsak forma, hanem érzés, emlék, történet.
Azt is látja, hogy szeretek emberekkel együtt dolgozni — hogy képes vagyok elérni, hogy egy idegen pillanatok alatt biztonságban érezze magát előttem.
Hogy nemcsak képeket adok, hanem élményt, önbizalmat, szabadságot.
És hogy néha, ha a téma megérinti a szívemet, a munkám nem pénzről szól, hanem arról, hogy valami szépet hozzunk létre együtt.
Talán ezért érzem úgy, hogy a fotózás nekem nem szakma, hanem találkozás.
Minden kattintás egy beszélgetés, minden fény egy vallomás, minden kép egy apró darab belőlem és abból, akit fotózok.
Ez vagyok én.
És ha egyszer te is beállsz a kamerám elé… lehet, hogy nemcsak egy képet viszel haza, hanem egy új történetet is önmagadról.