Fotóművészeti projektleírás
A fűző a női test történetének egyik legellentmondásosabb tárgya.
Egyszerre volt a társadalmi kontroll eszköze és a szexualitás felerősítésének kelléke.
Egyszerre rejtett, formált, szorított – és közben hangsúlyozott, kívánatossá tett.
Ez a fotóművészeti projekt a női fűzőt mint vizuális és szimbolikus objektumot vizsgálja:
hogyan válhatott az elnyomás jelképéből az önrendelkezés egyik eszközévé – vagy éppen hogyan él tovább ma is ugyanabban a kettősségben.
A sorozat nem ítélkezik.
Nem dönt el helyettünk semmit.
Megmutat.
A képeken a fűző nem pusztán ruhadarab, hanem határfelület a test és a társadalom között. A szoros vonalak, a feszülő anyag, a bőrbe vágó élek a kontroll, a megfelelés és a történelmi női szerepelvárások lenyomatai. Ugyanakkor a hangsúlyozott derék, a kiemelt mellkas, a test tudatos formálása a vágy, az erotika és az önkifejezés terepe is.
A projekt központi kérdése:
Ki irányít?
A ruha a testet – vagy a nő a ruhát?
A képekben egyszerre van jelen a feszültség és a hatalom. A test nem passzív elszenvedője a fűzőnek, hanem aktív viszonyban áll vele. A szexualizáltság nem a nézőnek szól, hanem a viselő belső állapotát tükrözi: tudatosságot, provokációt, olykor dühöt, olykor játékot.
A sorozat vizuálisan erős kontrasztokra épít:
feszes anyag ↔ puha bőr
kontroll ↔ vágy
történelmi elnyomás ↔ kortárs önazonosság
A fűző itt nem romantizált vintage tárgy, hanem kérdésfeltevés.
Lehet-e valami egyszerre felszabadító és elnyomó?
Lehet-e a szexualitás egyben ellenállás is?
Ez a projekt a női testhez fűződő társadalmi viszonyt vizsgálja egyetlen ikonikus tárgyon keresztül. Nem ad kész válaszokat, de teret ad a gondolkodásnak – és annak felismeréséhez, hogy a női test feletti kontroll története ma sem lezárt.
A FŰZŐ – Kontroll és vágy nem a szépségről szól.
Hanem a döntésről.
Back to Top